életrajz

1925. január 31-én született Pásztón.
1944-ben érettségizett Salgótarjánban a Kereskedelmi Középiskolában.
1944-15-ben a Csíki havasokban fakitermelésen dolgozott.
1945 nyarán visszatért Pásztóra.
1945-ben vasúti pályamunkás volt a Hatvan – Salgótarján szakaszon.
1946-47-ben a nagybátonyi szénbányában segédvájárként dolgozott.
1947-ben felvették a Szabó Dezső Népi Kollégiumba, röviddel utána az Iparművészeti Főiskolára.
1948-1952 között a Képzőművészeti Főiskola grafikai tanszékén tanult. Mesterei: Hincz Gyula, Ék Sándor, Koffán Károly, Konecsni György.
1953-ban házasságot kötött Tóth Klárával.
Gyermekei: Kálmán és Klára.
Budapesten élt és alkotott.
Tagja volt a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának.
1975-től a Képző-és Iparművészeti Szakközépiskola tanára volt.
Számos művésztelepen alkotott: Zsennye, Balmazújváros, Miskolc, Kecskemét, Hajdúböszörmény. Később a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztábor vezetője lett.
1980. április 2-án hunyt el Budapesten.
Sírja a pásztói Szentlélek temetőben van.


hitvallás

Pásztón születtem 1925-ben. Salgótarjánban érettségiztem 1944-ben. 1944-45-ben fakitermelésben dolgoztam a csíki havasokban. 1945-46-ban vasúti pályamunkás voltam Pásztón, 1946-47-ben szénbányász Nagybátonyban. A helyek és évszámok jelzik azt a gyermek- és fiatalkort, melyek a továbbiakban meghatározták egész életemet és minden munkámat.
1947-ben felvettek a Képzőművészeti Főiskolára, 1952-ben pedig diplomát szereztem. Mestereim voltak: Hincz gyula, Ék Sándor, Koffán Károly és a fájdalmasan korán eltávozott Konecsni György. 1952-től kezdve rendszeresen részt veszek grafikusként hazai és külföldi kiállításokon.
Munkásságomat a legtöbb művészeti kritikus a hazai folkrosztikus irányzathoz kapcsolja. Nem tiltakozom ellene, de nem is értek egyet vele. Nem tartom magam folklór művésznek.

Én az embereket szeretném megközelíteni. Életüket, érzelmi világukat szeretném a magam eszközeivel ábrázolni.

Ehhez a fent idézett gyermekkor szolgál segítségül. Szűkebb hazám embereit ismerem jól, de úgy érzem, hogy az ő örömük vagy bánatuk papírra vagy rézlemezre való vetésével egyetemes emberi magatartást közelítek meg. Ez a legfőbb célja és értelme munkáimnak.